A keresztény hitvilág úgy tartja, hogy Isten színtelennek teremtette a havat, ezért a hó elindult magának színt keresni. Az alvó természetben egyedül a hóvirággal találkozhatott, aki felajánlotta neki fehér színét. Így lett fehér a hó, aki cserébe védelmet ígért a virágnak. A történet igaz lehet, mert bár kicsiny hazánkban is több, mint 70 fajtája létezik, mind hófehér.
Nem csoda hát, hogy a hóvirág a remény szimbólumává vált. Vele indul az új év, hiszen van olyan alfaja, mely már január végén virágzik. Népszerűsége töretlen, olyannyira, hogy 2005-ben védetté nyilvánították.
Hagymás növény, s a hagyma tárolása odafigyelést igényel, mert mérgező anyagokat tartalmaz. Ezzel szemben, magából a virágból egy galantamin nevű anyag vonható ki, mely segíti az izmok elernyedését és az alvást.
Tartása nem igényel különösebb odafigyelést, saját kiskertünkben is könnyedén nevelhetünk hóvirágot. Évről-évre szaporodik, sűrűsödik, kedveli a félárnyékos zegzugokat. Sőt, cserépben, lakásunkban is tartható, ha tudunk neki biztosítani egy hűvösebb, közvetlen napfénytől mentes sarkot. (Virágzás után azonban ajándékozzuk olyannak, aki ki tudja ültetni, mivel cserépben nem évelő.)
De a hóvirág számos designert, kézműves alkotót is megihletett már. Egyszerű, ám összetéveszthetetlen formája a letisztult szépséget hozza el otthonunkba.
Ilyen csodás és dekoratív virág hát a hóvirág, mely diszkrét bájával megbújik kis kertjeink oltalmában, erdeink sűrűjében. Szeressük báját, óvjuk jótékony szépségét és tisztelegjünk ereje előtt.
